Szülő-gyerek motiváció párosok a sportban.
Ti melyik páros vagytok?

Ha gyermeked sporttevékenységéről beszélünk egyértelmű, hogy a gyerek az aktív résztvevő a dologban. Viszont ne felejtsük el a szülő szerepét sem! Hatalmas hatással tud lenni a te motiváltságod is arra, hogy mi sül ki az egészből.
Egyáltalán nem biztos, hogy mindketten egyformán akarjátok a dolgot. Nézzük a variációkat:

Szülő: Nem + gyerek: Nem

Az egyik legegyszerűbb eset, ha se te, se a gyerek nem lesztek motiváltak a választott sportban, akkor egyszerűen abba hagyjátok. Legalábbis remélhetőleg. Nem sok ilyen szituációval találkozom, hiszen ezek a párosok eleve el sem jönnek, vagy az első ingyenes óra után nem találkozunk többet és ez rendben is van így.

Szülő: Igen + gyerek: Igen

Ha te és a gyereked is egyaránt lelkesek vagytok a választott sportot illetően, az a lehető legjobb eshetőség! Ilyenkor minden klappol, ebből nőnek ki a csodák! Még ha nem is gondoltok versenyzésre akkor is fontos, hogy ne csak a gyerek jöjjön szívesen edzésekre, hanem te, mint szülő is szívesen hozd őt! A gyerek fejlődni fog, egyre ügyesebb és határozottabb lesz és büszke saját magára. Te pedig őrá! Nincs is szükség ennél többre! Innen pedig a határ a csillagos ég!

Szülő: Igen + gyerek: Nem

Ha a szülő szeretné, hogy a gyereke valamilyen sportot űzzön de a gyereknek az nem tetszik, az már szomorú szituációkat tud eredményezni. Van szülő, aki -nagyon helyesen- elfogadja gyermeke döntését és tovább keresik azt a tevékenységet ami boldoggá teszi őt/őket. Mégis szomorúnak tartom ezt a helyzetet, hiszen valaki csalódik.
Viszont találkoztam már nem egy olyan párossal, ahol a gyerek közel sem volt olyan elhivatott pl. a táncot illetően mint a szülő. Semmiképp sem jó, ha olyasmit erőltetünk amit a gyerek maga nem szeretne, vagy nem olyan szinten szeretné űzni, ahogy azt mi elvárnánk tőle. Sajnos sokan kergetik a saját beteljesületlen álmaikat és átruházzák ennek megvalósítását a gyerekükre. Ez mindenképp káros! Ne keserítsük ezzel a gyermekeink életét! … Ám mégsem ezt tartom a legrosszabb opciónak, ugyanis meg van a hatásköröm arra, hogy mint edző ne asszisztáljak ehhez! Ilyenkor megkérem a szülőt, hogy válasszanak más sportágat és a továbbiakban nem vállalom a gyerek edzését.

Szülő: Nem + gyerek: Igen

A lehető legrosszabb opció, mikor a szülő nem támogatja a gyereket abban, amiben a gyereke elhivatott és lelkes lenne. Ha azon az oldalon kell állnom, amikor a kislány hozzám szeretne járni de máshová kényszerítik, az a legrosszabb. Ebben a helyzetben tehetetlen vagyok. Azt meg tudom tenni, hogy elutasítok olyan szülőt, akinek a gyereke nem szeretne táncolni, de nem kötelezhetek senkit arra, hogy hozzám hozza a lányát mert a gyerek erre vágyik.
De ne legyünk ilyen szélsőségesek. Tegyük fel, hogy mivel a gyerek nagyon szeretné, ezért a szülő elhozza annak ellenére, hogy ő maga mást szeretne, vagy éppen nem is szeretne semmit. Nyűg számára, hogy hozza-vigye, nyűg fizetni a havidíjat. Ilyenkor hiába kapja meg a gyerek látszólag amit szeretne mégsem lesz teljes az öröm. A gyerekeknek szükségünk van arra, hogy az élményeiket megoszthassák a szüleikkel. Szükségük van arra, hogy a szüleik büszkék legyenek rájuk, hogy velük örüljenek, hogy támogassák őket! Ha ez nincs meg, akkor mindig ott lesz a keserűség fanyar íze, bármit is érünk el az adott gyerekkel.
Nem csak olyan kislánnyal találkoztam már, aki szeretett volna jönni, de nem engedték mert szülei más sportágat erőltetnek számára. Olyan is volt, akit elhoztak órákra, de nem engedték versenyezni pedig nagyon szeretett volna. Szomorú ezeket megélni és végig nézni. Mennyi parlagon maradt lehetőség, mennyi kihagyott nevetés, szülővel közös élmények, mennyi elmaradt siker és pozitív megerősítés amikre mind-mind nagy szüksége lenne a gyerekek lelkének!

Szerencsére a legtöbb esetben „igen-igen“ kombinációkkal dolgozom, és még ha a szülő esetleg kevésbé is lelkes az elején, látva gyermeke örömét és fejlődését ő maga is sokkal motiváltabbá válik. A gyerekek pedig mindig egyértelműen jelét adják annak, hogy szeretik-e a táncot vagy sem. Ez már az első órán is tökéletesen felmérhető.

Éppen ezért vezettük be az ingyenesen kipróbálható első órákat! Szülőként is könnyebb dönteni, ha saját szemünkkel láthatjuk gyermekünket az edzésen. És ha minden klappol, mindketten benne vagytok ebben a jó kis buliban, akkor csak rajtatok múlik, hogy meddig szeretnétek eljutni. Az elsődleges viszont, hogy mindketten jól érezzétek magatokat a bőrötökben! Te, mint támogató szülő és lelkes kis táncosod is!